Kaptárkövek
Eger környéke élő történelem.
Dobó és várnépe hőstetteinek Gárdonyi tollán átnemesült ethosza a modern
magyarságtudat meghatározó eleme. Az
Egri csillagok nemzedékek oktatásának pillére és megtartó ereje.
Szívemhez nőtt ez a város és táj. A környezet, amely kiskoromtól fogva olyan
varázsosan ötvözte a jelent és a múltat, a valót és a hitet a jelenvaló
múltban.
Sokat csavarogtam a környéken,
míg - bátorságom évről évre növekedve - eljutottam a város felett zöldellő
szőlőhegyeken túl hívogató Mészhegy erdeibe, a rejtélyes Kaptárkövekhez. Az
áthatolhatatlanul sűrű erdőben megbújó furcsa boszorkánysüveg alakú kúpok és a
sötét kőfülkék mindenféle misztikus képzetet sugalltak. Gyerekfejjel
fantáziáltunk oda minden bányarémet, manót, lidércet. Néha a fel-felvillanó fényt
is láttunk a kőfülkék mélyén. Vagy látni véltük, és ilyenkor borzongva vártuk
az öreg Küsmödit, hogy majd megjelenik, és elvisz bennünket a lét másik
oldalára. Bizonyosan tudtuk, hiszen itt megéreztük azt a másik dimenziót.
Persze már az első gyíkfutásra elfutottunk és reszketve elbújtunk a közeli
Katinszky kastély romjai között. Áldott őszök emléke, degeszre zabáltuk
magunkat szüret után tőkén maradt mézédes szőlővel, érett a fekete szeder az
ösvények mentén, a vérpiros som ott a sűrűben és mindent beragyogott a
gyerekkor soha vissza nem térő opálos fakó fénye.
A temetőben voltunk egy kis gyomlálásra,
amikor hirtelen ötlettől vezérelve rávettem feleségem, hogy sok év után fedezzük
fel felnőtt fejjel immár együtt ezt a furcsa és titokzatos világot, ami nem
messze a várostól, régmúlt idők megfejtetlen üzenetét hordozza. A legenda
szerint Szent István korában titkos pogány oltárok voltak a kaptárkövek. Talán
a Vajk lázadás elesett harcosait, kapitányainak holttestét is itt temették
volna el, ezeken a rejtekeken. Talán még régebbről, a honfoglalás előtti kelta
korból valók, vagy csak a középkorban vájták jámbor remeték? A valóságban ezek
a kövek természetes eróziós erők által formált 5-15 méter magas riolittufa
tornyok, amelyekbe az emberi kéz vájt kis fülkéket, bizonyára kultikus célokra.
Apró nehézségek árán, miután nem voltunk bakancsban és machete sem foglaltatott a gyomlálási szerszámkészletbe, némi mászás árán sikerült bevenni a városhoz legközelebb eső nyergeshegyi sziklaformációt. Biztatásnak is beillett ellennemű oldalbordám keresetlen kommentje, mivel ő is városi ruházatban abszolválta ezt a kőszáli kecskelejtőt. Azonban fenn a csúcson, hatott a Genius Loci. Szinte elállt a lélegzetem. Ugyanazt éreztem, ugyanúgy éreztem, mint ötven éve.
Az időtlenség és a misztérium
közös tőről fakad, az ember örök vonzódásából a még meg nem ismert transzcendentális
iránt. A dolgok nemcsak önmaguk materiális voltát jelentik, hanem azt a
spirituális tartalmat is, amivel felruházzuk azokat, és amelyeket bizonyára
viselnek, tudatunktól függetlenül. Gyermekkorunk fantáziáját sohase tagadjuk
meg. A racionális természettudományok, maga az élet éppen a dolgok ösztönös
másképpen látását nyomják el a felnőtt emberben. A józan ész szellemében többet
tudunk elérni a materiális világban, de misztikum híján kevesebbek leszünk.
Fontosak a kaptárkövek az életünkben.
